„Ahhoz, hogy érdemi módon viszonyulhassunk saját hagyományunkhoz, mindenek előtt meg kell
fogalmaznunk, hogy mi a leglényegesebb sajátossága annak a jelenségcsoportnak, amit
hagyománynak nevezünk. A Motolla alapítói és mai működtetői számára a hagyomány szerves
értelmezése és gyakorlata volt az az alap, amire építettek, építettünk. A szerves hagyományfelfogás
népi műveltségünket a néprajztudományénál kissé tágasabb szemlélettel közelíti, Karácsony Sándor,
Lükő Gábor és későbbi követői nyomdokain. Nem csupán népszokások és tárgyiasult emlékek egyfajta
sajátosan csoportosított halmazaként vizsgálva a népünk által felhalmozott tudást, hanem mindezt
szerves egységként, melyet egy magasabb rendezőelv igazgat, s ez a szakralitás. Ez a mi
hagyományunk legfőbb „jellemzéke” – Lükő szóalkotását kölcsönözve -, csak ilyen értelmezési
keretben válik érthetővé az évkör jeles pontjaira íródó ünneprend, ha ezt kivonjuk népi
műveltségünkből, valóban nem kapunk mást, mint szokások és tárgyak leltárát, melyet vagy
megőrzünk, vagy elfelejtünk, belátás szerint.
…Ennek fokozatos felismerése vezette, vezeti máig gyakorolt Motollás egyesületi tevékenységünket,
amit nevezhetünk akár hagyományéltetésnek, hagyományörökítésnek, de a lényege mégis az
alkalmanként megtapasztalható teljesség-élmény, a közösen megélt szent idő, ami a
mindnyájunkban ott szunnyadó belső emberségünket mozgósítja, hogy ne csak részei, percemberkéi,
fogyasztói, azaz passzív elszenvedői legyünk a teremtett világnak, hanem az evilágiba „átderengő
időtlent” megtapasztalni, átélni képes teljességei is.

/Részlet Gyöngy Péter: SZÍN Közösségi Művelődés c. országos szakfolyóiratban megjelent írásából/

Ez a változatlan közös nevező – divatosan -, a Motolla missziója, ami mentén működünk 1999. óta és
szándékozunk működni a jövőben is. Minden eredmény, érték ebből fakadt közösen megélt két
évtizedünk alatt és ebből fakadhat majd.

Gyöngy Péter, az egyesület elnöke

Motolla: a megfont fonal lemérésére és motringba rendezésére szolgáló eszköz. van kézi és kerekes. Lényege: a mozgás-forgás egy tengely körül, és maga a számolás-mérés, amely a kerekes motolláknál egy ügyes szerkezettel is könnyített és megoldott. Mindkét változatban működés közben a „kör-kereszt” ősi forma íródik ki mind a használónak, mind a múzeumi szemlélőnek”